A csokoládé hasznos és káros hatásai: miért szereti annyira az ember a csokoládét évezredek óta? Okozhat-e függőséget a csoki? A csokoládé hatása az agyi kémiára meglehetősen ellentmondásos, de bizonyítható, hogy ha a csoki könnyű drognak nem is, de hangulatjavítónak beválhat. Ráadásul minden eddiginél régebbi kakaónyomokat fedeztek fel amerikai kutatók ami azt jelenti, hogy a csokoládé világhódító útja sokkal korábban kezdődött, mint ahogy eddig gondolták.

A csokoládéban található Több összetevő hat az emberi agy neurotranszmittereinek hálózatára, pontosabban azok működésére. Ezek az adatközvetítő vegyületek szállítják az agyunkban az információkat. A jelek, amiket közvetítenek befolyásolják az általunk tapasztalt érzéseket. A csokiban található stimuláló anyagok pedig megváltoztathatják, miként érzékeljük a valóságot. A csokoládé leginkább a közhiedelemben élő hatása, amolyan boldogságkeltő hatást tulajdonít az édességnek.

Az alábbiakban a csokoládéban megtalálható, különösen "izgalmas" hatású anyagok lajstromát találhatjuk, de senki ne aggódjon, a csokinyuszik elfogyasztása még nem jelent egyenes utat a bódulat felé.

Miért szeretjük a csokoládét?

A csokoládé egyik összetevője például egyfajta természetes szerelemserkentő. A csokiban található egyik anyag, a Trytophan olyan vegyület, amely a szerotonin néven ismert neurotranszmittert állítja elő. A magas szerotoninszint lelkesedést, vagy akár extázist is előidézhet. Ehhez hasonlóan, csak sokkal eősebb eredménnyel az ecstasy néven ismert kábítószer is a szerotoninszintünket emeli meg.

Miközben a trytophan egyfajta csoki-ecstasy, addig egy másik, neurotranszmitter vegyület, a feniletilamin a csokoládé amfetamin nevet is kiérdemelhetné. Amennyiben ez magasabb szintet ér el, akkor izgalmat, szédülést de félelmet is érezhetünk.

Egy harmadik elemre az anandamidra is jellemzőek a fentiek. Ez a vegyület a pszichoaktív csokoládé összetevők közül a legismertebb elem. Ez ugyanis ugyanazokra az agyterületekre hat, mint a cannabis. Ugyanakkor a szakértők szerint több kiló csokit kellene befaljunk ahhoz, hogy a cannabishoz hasonló hatást érjünk el. Azonban több tudós a csokoládé - neurotranszmitter kapcsolatot illetően szkeptikus. Szerintük a csoki nem vált ki ilyen kedélyállapot-változásokat. Ezek a vegyületek ugyanis csak nagyon kis mennyiségben találhatóak meg a csokoládéban, és sok más élelmiszerekben is fellelhetőek.

Ugyanakkor számos kutató azon a véleményen van, hogy a csokoládé jótékony hatásai nem is ol ymódon érvényesülnek, hogy hirtelen megemelné az agy különböző neurotranszmittereinek szintjét. Inkább indirekt módon, mégpedig úgy, hogy tartalmaz két olyan vegyi anyagot, amelyek lassítják más vegyületek lebontását. Így inkább meghosszabbítja az ilyen stimulánsok hatását az agyban, semmint maga idézné elő ezeket a változásokat.

Ez a hatás viszont könnyen vezethet egyfajta csokoládéfüggőség kialakulásához. A pszichoaktív drogok tanulmányozása kimutatta, hogy a függőség azzal áll kapcsolatban, ahogy a szokatlan neurotranszmitter kapcsolatok kialakulnak és újra, meg újra megerősödnek. vagyis elképzelhető, hogy minden egyes alkalommal az agyunk fokozatosan olyan kapcsolatokat alakít ki, hogy a csokoládét egyre jobban szeressük.

2600 éves csokimámor

Minden eddiginél régebbi kakaónyomokat fedeztek fel amerikai kutatók Kr. e. 600-ból származó edényekben, ami azt jelenti, hogy a csokoládé világhódító útja legalább 1000 évvel korábban kezdődött, mint ahogy eddig gondolták.

A majákról és az aztékokról köztudott, hogy rajongtak a csokiért, kedvencük azonban a folyékony állapotú csokoládén képződött hab volt. Ennek nyomait fedezték most fel amerikai régészek a közép-amerikai Belize-ben fekvő Colha településen talált csőrös edényekben. A kutatásokat a pennsylvaniai Hershey élelmiszeripari cég finanszírozta, amely különösen csokoládéiról híres az amerikai kontinensen.

A leletek előkelő maják sírjaiból kerültek elő. A kerámiák a díszítések alapján valamikor Kr. e. 900 és Kr. u. 250 között készülhettek. Az edényekből származó maradékokat a Hershey egyik élelmiszerkutató intézetében elemezték. Az intézet egyik munkatársának, Jeffrey Hurstnek - legnagyobb meglepetésére - három korsóban is sikerült kakaónyomokat kimutatnia.

Hurst a vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a maják által fogyasztott csokoládé valószínűleg nem nyerné el a mai kor emberének tetszését. Véleménye szerint a maja csoki íze leginkább olyan keverékhez hasonlíthatott, amelyben a kakaót vízzel és néhány fűszerrel elegyítették.

A belize-i felfedezés alapján a kutatók úgy vélik, hogy ez a terület lehetett a kakaóbab termesztésének fő központja a Kr. e. 900 és Kr. u. 250 közötti időszakban - olvasható a BBC honlapján. Az archeológusok feltételezése szerint az ókorban a csokoládét nem édességként fogyasztották, hanem sokkal inkább húsételek mellé ették és gyakran kevertek hozzá vizet, kukoricát, erős paprikát (chilit) és/vagy mézet.