Az álmok jelentése és jelentősége: miért a legemberibb tulajdonság az álom? Miért fontos az éjszakai alvás? Ha meg kell nevezni az ember sajátosságát, azt a tulajdonságot, amely kiemeli az állatvilágból, többnyire a nyelvhasználatra tippelünk. Túlságosan is könnyen elfeledkezünk arról, ami tényleg megkülönböztet minket minden más élőlénytől: arról ugyanis, hogy az álmainkat értelmezni tudjuk.

Az álmokat az ókorban többnyire isteni üzenetként, gyakran próféciaként értették, műalkotások születtek, vallások keletkeztek és háborúk indultak az álombeli jelek nyomán. A természettudomány felvirágzása és a felvilágosodás kora azután háttérbe szorította az álmok értelmezését: olyasféle okokat kerestek mögöttük, mint a rossz emésztés, a hangos zaj és a félelem. Nem csoda, hogy a modern tudományban kétségekkel fogadják az álmok értelmezését.

A tudományos közvéleményben igen előkelő helyet betöltő Science folyóirat legújabb száma talán változtat ezen az előítéleten. A tudós szerzők olyan kérdéseket vetnek itt fel, mint az álmok szerepe a tudás rögzítésében és az emlékek megszilárdításában.

A kutatás kimutatta, hogy az alvás kétféle fázisában, a gyors szemmozgással jellemzett REM-fázisban, és a mélyebb, nyugodtabb alvást nyújtó non-REM fázisban másféle álmokat álmodunk. A REM szakaszban jönnek a szürrealisztikus, furcsa, csapongó álmok, míg a mélyebb alvás során gyakrabban jelennek meg álmunkban a mindennapi életünk epizódjai, s az álom történetszövése is átláthatóbb.

Elképzelhető, hogy a kétféle álom során talán az agy két emlékezet-rögzítő területe, a neokortex és a hippokampusz „beszélget” egymással: a rövid távú emlékezet központja, a hippokampusz, a non-REM fázis során „adja át” az emlékeket az agykéregnek, amely tartósan rögzíti őket. A REM fázis során (amelyet az éber tanulásra is jellemző théta- és gamma-agyhullámok kísérnek) viszont a neokortex közvetíti a világról szerzett információkat a hippokampusznak.

A hippokampusz és az agykéreg közti munkamegosztás teszi lehetővé, hogy az új emlékek ne töröljék ki a régieket: az előbbi agyterületet teljesen mozgósítják az új tapasztalatok, s ezzel újabb és újabb „drámákat” okoznak, de a neokortex idegsejtjei csak részlegesen változnak, ily módon megőrizve a korábban megszerzett információkat.

Miért fontos az éjszakai alvás?

Miért annyira fontos az ember fiatalkori fejlődése során a megfelelő mennyiségű éjszakai alvás? Amerikai kutatók azt is kimutatták, hogy a gyermekkori alvás alapvető szerepet játszik az agy megfelelő fejlődésében. Az agy fejlődésének lényege ugyanis az agysejtek közti kapcsolatok növekedése és megerősödése. E fejlődési folyamat fontos szerepet játszik a viselkedés irányításában, a tanulásban és az emlékezetben.

Alvás nélkül az agy sem fejlődik megfelelően. Az alvásnak kiemelten fontos szerepe van az olyan megpróbáltatásokban, mint például egy vizsgára való felkészülés. Ha tehát addig tanulunk, míg fáradtnak nem érezzük magunkat, azután pedig alszunk egyet, akkor legalább olyan hatékonyan rögzítjük a tudnivalókat, mintha az egész éjszakát a tanultak ismételgetésével töltenénk.

Az álmokkal foglalkozó kutatók azt is kimutatták, hogy az agy „plaszticitása” az úgynevezett nem-REM alvás mennyiségétől függ; vagyis a mély alvás mennyiségétől, amelyet lassú, hosszú agyhullámok jellemeznek, s nem jár együtt álmodással. Az alvás általában ilyen NREM szakasszal kezdődik, majd REM-szakaszokkal felváltva váltakozik.

Az új felfedezések végre fényt derítenek egy régi rejtélyre: arra ugyanis, hogy miért van egyáltalán szükségünk alvásra. Minden állat és ember alszik, de ennek okára és jelentőségére mindeddig nem találtak magyarázatot. Mindig is tudtuk, hogy a madarak és az emlősök - tehát az emberek is - kis korukban legalább háromszor annyit alszanak, mint a felnőtt példányok.

Azt is sejtették, hogy ilyenkor fontos változások zajlanak le az agyban, amelyek bizonyíthatóan befolyásolják a memóriát és a kognitív képességeket. Most viszont az előzőekben ismertetett kutatási eredmények bizonyították az eddigi feltételezéseket.