Mi a hosszú, boldog házasság és a tartós párkapcsolat titka? Vajon gyémántlakodalom vagy válási procedúra vár ránk? A kutatók szerint a házasság hosszú távú egészsége a pár szeretetének és eltökéltségnek szintjében gyökerezik, abban az időben, amikor kimondják az igent. Egy új kutatás eredményei arra utalnak, hogy a házasság első tíz évének jellegzetes hullámvölgyei vannak, és ha a párok tudatában volnának ennek, akkor talán könnyebben átvészelnék a nehéz időket.

„A sikeres házasságban - mondja Dr. Ted. L. Huston, a University of Texas professzora - kezdettől fogva intenzív szerelem uralkodik, a partnerek szerelmesek, és azok is maradnak.” Huston és kutatótársai 168 házaspár életútját követték nyomon, kikérdezték őket első házasságuk időpontjáról, a házasság első két évéről, azután az esküvő utáni 13. év érzéseiről és eseményeiről. A megkérdezettek beszámoltak hitvestársuk iránti vagy a házassággal kapcsolatos általános érzéseikről is.

A kutatás eredménye szerint azok a házaspárok, akik 13 év után is boldogan éltek együtt, kezdettől fogva nagyon szerelmesek voltak egymásban, és mindig is összeillőnek érezték magukat. A boldogtalan házasságban élők viszont ambivalens, vagy egyenesen negatív érzésekről számoltak be a másik iránt a házasságuk első évében. A kutatók rámutatnak, hogy a kapcsolat alapjellege - legyen rossz vagy jó - nem változik idővel - kivéve azokat, akik végül boldog házasságban éltek, mert idővel ráébredtek, hogy a másik természete nem is ellenkezik olyan nagyon a sajátjukkal.

A váló párok között egyesek azért maradtak házasok hosszabb ideik, mert, úgy tűnik, ifjú házas-korukban túlzottan is romantikus elképzeléseket tápláltak a szerelem és a szeretet természetét illetően. Az e kategóriába tartozó férfiak és nők kezdetben nem hajlandóak tudomást venni házastársuk kevésbé vonzó tulajdonságairól, vagy akár saját fokozatos kiábrándulásukról.

Azok a párok viszont, akik közt a kezdet kezdetén is nyílt súrlódások voltak, hamar eljutottak a válásig. A kutatók szerint ezek az emberek talán azért vágtak neki a házasságnak, mert azt remélték, hogy „összekötve” képesek lesznek a nézeteltéréseket harmóniává változtatni - majd elhagyják a viszonyt, amikor ráébrednek az ábrándok hiábavalóságára. Végeredményben a hosszú, boldog házasságok mély szerelmen, szereteten és kötődésen alapulnak, és ezek az érzések már az együtt járás idején megjelennek.

A veszélyes hetedik év

Egy másik kutatás eredményei arra utalnak, hogy a házasság első tíz évének jellegzetes hullámvölgyei vannak, és ha a párok tudatában volnának ennek, akkor talán könnyebben átvészelnék a nehéz időket. Az Amerikai Pszichológiai Egyesület egyik szakfolyóiratában megjelent tanulmány szerint a férjek és a feleségek kezdetben igen boldogok a házasságban, azután, egy-két év múlva az elégedettségük és a házasságuk minősége gyors hanyatlásnak indul. A házasság idővel stabilizálódik, majd egy hosszabb periódus után ismét hanyatlani kezd.

A Lawrence A. Kurdek vezette kutatás egy amerikai napilap házassági rovatából válogatott párokkal indul, akiket tíz éven át követtek nyomon. Az első évben a megkeresett házastársak közül 522-en válaszoltak a kiküldött kérdőívre, a tizedik évben pedig az eredeti csoport 93 párja. A kutatás kétféle előre látható házassági konfliktusra vet fényt: az első csalódottság a „mézeshetek vége” jellegű fordulat, amely a házasság első éveiben következik be. A második nagyjából a házasság hetedik-nyolcadik évére tehető, amelyet az amerikai köznyelv „a hetedik évi viszketegség” néven emleget.

A kutatás során vizsgálták azt is, hogyan hatottak a házasságra különféle tényezők, többek közt a párok előélete, korábbi válásai, illetve az, hogy volt-e nevelt vagy saját gyermek a családban. A korábbi házasságok, illetve válások hatása elhanyagolható, de a gyerekek jelentősen befolyásolják a házasság minőségét. A saját gyermekükkel élő házastársak házassága sokkal gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben hanyatlott, mint a gyerek nélkül vagy nevelt gyermekkel élő pároké.

Dr. Kurdek szerint ennek az lehet az oka, hogy a felmérésben szereplő párok gyermekei általában kisbabák vagy óvodások voltak. Elképzelhető, hogy a kisgyerekek jelenléte miatt még az igen megromlott házasságot sem bontják fel a házasfelek. De az is valószínű, hogy a gyerekek önmagukban is stresszt okoznak. A szülőknek nem sok idejük és energiájuk marad arra, hogy kapcsolatukat karban tartsák.

A vizsgálatban szereplő házaspárok természetesen nem alkotnak reprezentatív mintát - a legtöbben fehérek és érettségijük, illetve főiskolai végzettségük van. Ennek ellenére a kutatás igen fontos, mert a felmért párok előélete igen változatos, és mert kevés kutatás képes ilyen hosszú ideig nyomon követni ilyen sok házasságot.