Beszédes emberi génmutáció: miért nem tudnak a majmok beszélni? Tudósok megfejtették, hogy az emberek miért képesek beszélni, az emberszabású majmok pedig miért nem tudnak hangosan és érthetően kommunikálni. Egy emberi gén megváltozása miatt tudnak az emberek beszélni, míg az emberszabású majmok és más állatok az említett mutáció hiánya miatt nem tudnak finoman artikulálni.
Egy egyszerű gén megváltozása az oka annak, hogy az emberek megtanultak beszélni, viszont a szóbanforgó mutáció hiánya akadályozta meg ebben az emberszabású majmokat és más állatokat - tűnik ki a Nature című lap online kiadásából. A FOXP2 nevű gén egyike a beszéd folyamatával összefüggő géneknek. Megtalálható az emberszabású majmokban, vagy az egérben is, az utóbbiaknál mégsem alakult ki a beszéd.
A génnek az arc és az állkapocs mozgásában van szerepe, e mozgás nélkül, mint ismeretes, nincs értelmes emberi beszéd - mutatnak rá német és brit tudósok. Az FOXP2 gén ráadásul meglepően hasonló az említett állatokban, de a kis eltérések nagy változásokat hoztak az embernél. Az emberi gén mindössze két ponton különbözik a csimpánz, a gorilla és a makákó megegyező génjétől, és három ponton az orángutánétól - ismertette a Reuters és az AP a tudósok bejelentését.
Svante Paabo kutató szerint nem a gén az, aminek hatására az emberi beszéd kialakult, viszont valószínűleg ennek köszönhető a tiszta és érthető artikuláció kifejlődése. "Korábban is kommunikáltunk valamilyen módon, aztán megtörtént ez a kis változás az emberi génben, és ekkor érkeztünk el a mai érthető, tiszta nyelvhasználathoz. Vagyis a FOXP2 finomított a beszédünkön."
Todd Disotell, a New York-i Egyetem antropológia professzora ugyanakkor megjegyezte: mostanáig nem sikerült bizonyítani, miként függ össze a gén a beszéd kialakulásával.
Azt tavaly mutatták ki, hogy az embernél e gén egy mutációja - pontosabban ha nem két, hanem csak egy ilyen génnel rendelkezik - komoly nehézségeket okoz a beszédben, az ajak- és nyelvmozgásban. "A legjobb analógia ezzel kapcsolatban az, hogy ismerünk egy olyan gént is, amely izomsorvadást és járási nehézséget okoz. Attól, hogy egyes emberek ilyen génmutációval rendelkeznek, ez még nem a járás génje - de van köze a járáshoz."
"Most sokan azt gondolhatják, hogy ha beültetnénk a (FOXP2) gént egy csimpánzba, az beszélni kezdene. Nem hiszem, hogy ez így megállja a helyét, a beszéd ennél jóval összetettebb."
A szóban forgó génben, amely 200 ezer éve jelen van az ősemberekben, idővel megváltozott két aminosav. Paabo szerint azoknak az ősembereknek, akik 125 ezer évvel ezelőtt már rendelkeztek a gén új változatával, jobb esélyük volt a túlélésre, hiszen fejlettebb kommunikációs készségeik miatt jobban vadásztak, beszéltek, énekeltek.
A genetikusok most tüzetesebben is megvizsgálják a FOXP2-t, hogy rájöjjenek, miért működik másképp az emberi mechanizmus, mint az állati.
Vallás és genetika
John F. Haught amerikai teológus a beszédgén felfedezését kommentálva elmondta, hogy számára nem meglepő, hogy a genetikailag kis eltérés mekkora különbségeket eredményez. Mint ismeretes a haladóbb vallásos kutatók szerint a darwini evolúció elmélete, illetve a genetikai információk bizonyítékai az élet kialakulásnak történetének csupán az egyik felét teszik ki.
Óvná azonban attól a kutatókat, éppen a genetikai felfedezések példáit citálva, hogy bonyolult élettani összefüggéseket leegyszerűsítve pusztán atomi, vagy molekuláris szinten próbáljanak meg kimerítően megmagyarázni.
Nancy H. Howell teolóus, vallásfilozófus szerint a vallás - a közhiedelemmel ellentétben- igen rugalmasan korrigálható. A beszédgén felfedezése, noha kikezdi az ember egyedülállóságába vetett - főként atolikus - hitet, mégis egyszerűen feloldható lehet a konfliktus. A genetikai, evolúciós bizonyítékok ugyanis úgy is értékelhetők, mint az isteni teremtés emberi értelmen messze túlmutató jelei.
